A fenntartható táplálkozás célkitűzése eleinte komoly kihívások elé állított. Türelmetlen és maximalista vagyok, ezért egy lépésből akartam mattot adni a korábbi, jobbára esetleges táplálkozási gyakorlatunknak. Időnként gondokat okoz meghúzni a saját határaimat, túl sok mindent akarok egyszerre. Van bárkinek ilyen rokona/ismerőse/személyisége?

Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy teljesen kézbe veszem a család táplálását, és jobbára növényi alapú ételeket készítek a hét minden napjára. Úgy képzeltem el, hogy kerülöm a szupermarketláncokat, az alapanyagokat a sarki zöldségesnél, a piacon, a szomszéd kisboltban veszem meg, illetve elkezdek zöldségeket termeszteni a kertünk egy részén (kb. 50 m2-en). Ezeknek mind tényleg nekiálltam, és szinte minden nap meg is főztem a vacsorát, illetve a másnapi ebédet.

A probléma ott van csupán, hogy nem ezért kapom a fizetésem, hanem hasonlóan más hétköznapi emberekhez, van egy munkahelyem, ahol nyolc és fél öt között csupán fejben van lehetőségem főzni, annak meg nem olyan magas a tápértéke. Tehát általában kitaláltam a melóban, hogy otthon mit fogok főzni, jó esetben megtaláltam hozzá a hazaúton a zöldségesnél a hozzávalókat, és otthon előbb gazoltam és locsoltam a konyhakertben, aztán azonnal nekiálltam a főzésnek. Ezalatt a gyerekeket nem volt mindig könnyű visszatartani Gabikának attól, hogy az apjuk keresése során behatoljanak a konyhába, ami ilyentájt „no-go-zóna”, mert a térigényem is nagy, meg azon kívül „idegállapotban” vagyok főzés közben a fene nagy koncentrációtól. Nem igazán voltam hozzáférhető a családtagjaim számára, el is fáradtam estére, és mire elkészültem és megvacsoráztunk, már meg voltunk csúszva az esti programmal, ami a kádba-imádkozás, a pizsamafogó, fogkefepárbaj és a „csakmégegymesétlégyszi” című jelentekből áll.

Röviden összefoglalva, az általam elsőre elképzelt fenntartható megoldás karambolozott a tartalmas és harmonikus családi élet célkitűzésével, mert időigényes volt és sok szorongással járt. Ráadásul a gyerekek sem ették meg, amit főztem.

KOMPROMISSZUMOK

Mit csináltam ezután? Egyrészt beismertem a kudarcot és kötöttem néhány kompromisszumot. Például, hogy mégis beteszem a lábam szupermarketbe (nem feladva az alternatív, kimérve vásárlás lehetőségeinek keresését). Megjegyzem, vannak olyan szupermarketek, amelyekben eleve lehet kimérve vásárolni hüvelyeseket és rizst is, és anélkül hogy külön reklámoznám őket, a „fenyőfásban” például. Pécsen most nyílt csomagolásmentes bolt (amiről a jelen bejegyzés megjelentetése után kaptam a fülest, ezért még nincs róla saját tapasztalatom, de napokon belül csekkolom), és  léteznek keleti jellegű üzletek, ahol kosarakban áll a lencse, csicseriborsó, bab, bulgur, köles stb.  Aztán, egyes tejtermékek esetében is tettem engedményt, mert a család szereti, illetve a dédipapa tyúkjainak tojásait is szívesen fogyasztják. A kompromisszumok tehát a termékek körére és beszerzési helyére vonatkoztak, a csomagolás kerülése egyebekben továbbra is prioritás maradt.

NA, DE A LÉNYEG

Van azonban egy, a fentiektől független praktikus megoldás, ami összeegyezteti az időgazdálkodást a fenntartható táplálkozással: ez pedig a menütervezés. Ezt sokan javasolják, akik komolyabban foglalkoznak a fenntarthatóság, hulladékmentesség témáival, nem tudom, miért nem hallgattam már korábban is az okosabbakra. Először Kump Edina „Hulladékmentes háztartás” online kurzusának hallgatása közben vettem fontolóra az ötletet, aztán Gabika unszolására kezdtük el a gyakorlatban.

MIÉRT HASZNOS A MENÜTERVEZÉS?

• Segít átlátni előre a hetedet: tudni fogod, hogy mikor fogsz ráérni főzni, és az kb. mennyi időt vesz majd igénybe.
•  Segít átlátni, milyen alapanyagok adottak már eleve, így az otthon tárolt élelmiszereket fel tudod használni, mielőtt azok még megromlanának.
• A menüterv alapján pontos bevásárló listát tudsz készíteni, amelyben előre ki tudod számolni a mennyiségeket is, így könnyebben megelőzhető az élelmiszer hulladékok képződése.
• A bevásárlás idejét is meg tudod saccolni, ha már tudod mit és honnan fogsz beszerezni.
• A költségeidet is könnyebben féken tarthatod, legalábbis jobban tervezhetővé válnak.
• A műanyag csomagolásmentesség/-csökkentés is sokkal jobban tartható, mert fel lehet készülni a vásárlásra vászonzsákokkal, dobozokkal, mivel nem váratlan ötlettől vezérelve ugrunk be a boltba.

ÍGY CSINÁLJUK MI

Általában heti tervet készítünk, és nagy bevásárlást egyszer, jellemzően pénteken, vagy szombaton tartunk. Ez azért praktikus, mert a zöldségek legtöbbje egy hétig eláll (hűtőben), de a tejtermékek és a húsok is, már azoknál, akik fogyasztanak húst. Nálunk a menütervezés a következőképpen néz ki:

• A bevásárlás előtt leülünk és alaposan átgondoljuk az előttünk álló hetet: melyik nap mi a program (edzés, jóga, szülői, színház, stb.), mikor jön hozzánk vendég, mikor vagyunk mi hivatalosak valahova, mikor utazunk el, mikor alszik valamelyik gyerek nagyszülőknél stb.
• Naponta egyszer eszünk meleg ételt (ebédet), és kb. kétnaponta szoktam főzni, ezek állnak a tervezés középpontjában. Ez azt jelenti, hogy pénteken este vagy szombat délelőtt, vasárnap este és kedden este főzök.
• Ezeket előre betervezem, és hogy legyen az egészben valami izgalom, spontaneitás és játékosság is, ne csak „Kontroll Bácsi, a konyhadiktátor séf-uralma”, a pénteki ebédet a sorsra bízom, hogy marad-e valami valamelyik nap, kapunk-e bónusz kaját valamelyik mamától, végső esetben pedig improvizálok a csütörtökön talált alapanyagokból, illetve ha látok hazafelé a zöldségesnél valami leértékelt csúnya zöldséget, akkor azt is hozzádobom.
• Amikor megvan a heti beosztás, átgondolom melyik ebédhez mi hiányzik, és megírom a bevásárlólistát, amelybe betervezem azt is, hogy – ismerve a család fogyasztási szokásait – a reggelikhez és a vacsorákhoz is legyen kellő alapanyag. Nálunk a müzli, és a zabpehely népszerű, illetve sokat gyártok hummuszt és egyéb kenyérre kenhető krémeket, ezeket szoktam szendvicsbe tenni, és munkába vinni, ez az én reggelim.
• Hogy a bevásárlásba a gyerekeket is be tudjam vonni, külön gondolok rájuk is, hogy az egész egy játékosan együtt töltött idő legyen. Itt bevonás alatt azt értem, hogy amíg én összevadászom a lista elemeit, ők ne unatkozzanak, ne szedjék szét egymást, vagy a boltot, de legyenek jelen és érezzék jól magukat. A kislányom 8 éves, ő már simán bevonható a tényleges bevásárlásba, de a 3 és fél éves kisfiam még nem találná meg az árukat, ezért van számukra egy másik lista, amit ők állítanak össze előre. 10 dologból áll, amit a bevásárlás ideje alatt észre kell venniük bárhol, például piros kabát, kék hátizsák, fehér sapka, zöld cipő, kicsi baba, napszemüveg stb. Ez arra jó, hogy leköti, élénkíti a figyelmüket, és közösen kell megoldaniuk a feladatot, amíg én összeszedek mindent, ami szükséges.

A menütervezés segédeszközei

A menütervezéshez különböző módszerek állnak rendelkezésünkre:

•  A papíralapú, „old school” módszer. Ez úgy néz ki, mint egy órarend, amelyben az egyes napok alatt szerepelnek az egyes étkezések, és érdemes ebben jelölni azt is, hogy melyik, hány főre számolandó. Ehhez kapcsolódik egy bevásárlólista, amelyben összesítésre kerülnek a heti menütervhez véghezviteléhez szükséges, hiányzó hozzávalók.
•  De természetesen találhatunk már online szolgáltatásokat is, amelyek megtervezik helyettünk az igényeinknek (fogyás, gyulladáscsökkentés, paleo, vegán, gluténmentes, ketogén, stb.) megfelelő menüt, és léteznek erre a célra okostelefonos appok is. Én két telefonos alkalmazást próbáltam ki, ezekről egy külön posztban foglalom össze a tapasztalataimat.

EPILÓGUS

Mindenki eldöntheti, hogy van-e kedve és ideje az appokkal kísérletezni, létezik természetesen a fenti kettőn kívül számtalan másik tervező alkalmazás, és persze egészen nyugodtan meg lehet maradni a papír alapú megoldásnál is. Így, vagy úgy, azt egészen biztosan állíthatom, hogy a menütervezés valódi segítséget nyújtott nekünk, áttekinthető rendszert alakított ki a családunk élelmezésében, ezzel sok időt és – szerintem – pénzt is megtakarított nekünk, és könnyebben tudunk haladni a fenntartható táplálkozás felé. Mindebben pedig az a legjobb, hogy az egyik legfontosabb célom is megvalósul a menütervezésnek köszönhetően: nyugodtabb, elégedettebb vagyok tőle.

Régóta foglalkoztat az időgazdálkodás kérdése, mert a “késésben vagyok” és “mindennel el vagyok csúszva” érzése nem mindig feltűnő, de állandóan jelenlévő stresszt okozott az életemben. Az utóbbi időben jöttem rá, hogy a nagy változtatások mellett az olyan aprónak tűnő trükkök is jelentősen javíthatják az időgazdálkodást, mint amilyen például a menütervezés. Még a legelső blogposztunkban említettem Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét, amiben pont arról van szó, hogy hogyan tudunk apró változásokkal javítani az életünk minőségén, és ezáltal növelni a boldogságérzetünket. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen prózai eszközt, mint a menütervezés, egy gondolatsorban emlegetek majd a boldogsággal :)! Kíváncsian várjuk, hogy nektek is ennyire beválik-e vagy más módszeretek van az időnyerésre, pl. kaptatok karácsonyra egy Hermione-féle időnyerőt. Ha igen, írjátok meg nekünk a facebook oldalunkon, mert azt mi is kölcsönkérnénk!