Szimpla Sziget | 10 years challenge - Tíz év házasság a visszapillantó tükörben
10 év házasság a visszapillantó tükörben. Mik azok, amik a kapcsolatunkat erősítették, és mik gyengítették? Nem titkos csodarecept, de attól még segíthet.
házasság, párkapcsolat, évforduló
646
post-template-default,single,single-post,postid-646,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-child-theme-ver-1.0.0,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-5.2,vc_responsive

10 év házasság – 10 Years Challenge

Idén volt a tizedik házassági évfordulónk. Az is az ideihez hasonló novemberi májusban történt, reggel esett, ezért nem a szabadtéren tartottuk a szertartást, estére pedig alaposan lehűlt az idő. De a vendégeink nagy valószínűséggel nem erre emlékeznek legjobban, hanem hogy egy vagány esküvőn jártak, ahol nem volt se dress code, se kötelező gyakorlatok, punkra ropták a nagymamák is, és elénekeltem a – képességeimet messze meghaladó – Fear of the Darkot. (Lehet ám, hogy utóbbira csak én emlékszem.)

 

Hogy tíz év egy házasságban hosszú idő, vagy egyáltalán eredménynek tekinthető-e, az viszonyítás kérdése. A kapcsolat tartóssága mindenképpen valamilyen egyensúlyi állapotot feltételez. Ez persze nem feltétlenül azonos a boldogsággal, van számtalan házasság, ami a látszat, a gyerekek, vagy az anyagiak miatt marad lélegeztetőgépen évtizedekig is. Nem tudnak leszállni a libikókáról.

 

A házasság első tíz éve kicsit olyan, mint egy fali polc: felszereljük, elkezdjük rápakolni a közös dolgainkat, amik sokat jelentenek nekünk. Felkerülnek kedvenc könyveink, lemezeink, filmjeink, esküvői fotók, utazási emlékek, koncertjegyek, díszek. Ez a mi közös életünk. Aztán megjönnek a “minőségi ellenőrök”, akik ráülnek, vagy rácsimpaszkodnak, és húzzák le teljes tömegükkel. Jellemzően a közös akaratunkból származnak és pelenkát hordanak, de jöhet persze váratlanul egy felnőttkorú “csábító” is, minden lehetséges. Ilyenkor derül ki, mennyire erős a szerkezet, mennyit bír. Amíg csak ketten vagyunk és nincsenek nagy nehézségek, legnagyobb valószínűséggel a polc is bírni fogja.

 

Nem hiszek a tökéletes, sem a konfliktusmentes házasságban, nekünk is volt több kritikus időszakunk, amikor valamin változtatni kellett, hogy kievickéljünk a veszélyzónából. Ezek a krízisek inkább erősítették a kapcsolatunkat, tehát ellátták a feladatunkat. Én nagyon hálás vagyok, hogy megtaláltam Gabikát és imádom a közös életünket. Gondolkodtam, hogyan tudnám a saját tapasztalataimat hasznosítható módon összefoglalni, és két kategóriát képeztem. Mik rombolják és mik építik a kapcsolatokat.

ROMBOL

Ezek mind olyan kockázati tényezők, amik távolít(hat)ják egymástól a (házas)társakat és persze sokszor összefüggenek, csomagban jönnek, táplálják egymást.

1. KIMERÜLTSÉG – Sok feladat, kevés és/vagy megszakított pihenés. Ezektől ingerlékenyek leszünk, nagyon könnyen össze tudunk veszni hülyeségeken, és a gyerekek is hamar megérzik, hogy nő a feszültség otthon, ráadásul rájuk is nehezebb odafigyelni. Igent mondani az alvásra, és nemet jó néhány feladatra, ezt kéne csinálni, de ez pl. nekünk nagyon nehezen ment/megy. Furcsa, de a pihenés képessége is gyakorlást igényel.

2. ÖNSAJNÁLAT – Az előzővel összefügg, de ehhez önzés és felelősséghárító magatartás is párosul, amikor úgy érzed, hogy minden teher rajtad van, és nem is akarod észrevenni, hogy a társad mit is teljesít eközben. Ez ráadásul versengő helyzetet teremt, jó sok mártírkodással, ami könnyen éket ver két ember közé. Mi ezt például nagyon “jól” tudtuk ötvözni az előző ponttal a “ki a fáradtabb” versenyben, ahol annak se volt jó, aki veszített, de annak végképp nem, aki nyert. Sok időnkbe és energiánkba került felismerni, milyen veszélyes ingovány az önsajnálat. A legjobb ellenszere az empátia, az együttérzés, a másik szempontjának megértésére való törekvés, amiről alább még szó lesz.

3. FÜGGŐSÉG – Ennek különböző fokozatai lehetnek, az egész enyhe és ártalmatlannak tűnőtől a súlyos, sok területre kiterjedőig. Mindenképpen konfliktusforrás, hiszen a hangulatunkra, lelki állapotunkra és viselkedésünkre jelentős hatással van bármiféle függőség. És ne csak a drogokra és a piára gondoljatok, kérdezzétek Gabikát a vásárlásról, gyűjtögetésről vagy engem a sportról. Mivel én a sporthoz is jó ideig függőként viszonyultam, számtalan veszekedés robbant ki abból, hogy veszélybe került az előre betervezett edzésem. Ma már sokkal lazább vagyok, és nem tekintem (akkora) tragédiának, ha közbejön valami.

4. TELJESÍTMÉNYSZORONGÁS – Ez nagy teher mindkettőnk számára. Nekem az egyik fő szorongási forrásom, hogy eleget és elég jól teljesítek-e. Nagyon sokat nehezíti a kommunikációt, mert az építő kritika is lepattan rólam sokszor. Ha egy jóindulatú, de nem maximálisan elégedett visszajelzést kapok valamire, előfordul, hogy mentegetőzni kezdek és indulatosan reagálok, vagy kritikának veszek egy teljesen semleges kérdést is. Ilyenkor a lappangó perfekcionizmusom rohan elő ugatva a sötétből. Mert ugye a kritika azt jelenti, hogy nem sikerült valami tökéletesen.

5. BÁNTALMAZÓ LÉGKÖR – Hát bizony, csúnya beszéd, ajtócsapkodás, feszültség levezetése egymás felesleges piszkálása útján. Az agresszió különböző formái, lehet az passzív vagy elfojtott, mégis érzékelhető. Egymás értékeinek megkérdőjelezéséhez vezet, és persze jó adag bűntudat is fakad belőle, ami táplálja a függőségeket, de még az önsajnálatot is. A bántalmazó légkör a gyerekek lelkében is súlyos károkat okoz, ezért, ha úgy érzi valaki, hogy bántalmazó kapcsolatban él, nagyon fontos, hogy valamilyen formában szakmai segítséget kérjen és változtasson a helyzeten.

ÉPÍT

Ezeket tartom a kapcsolatot erősítő tényezőknek, amelyek átszövik a hétköznapokat és különösebb feltételek nélkül megvalósíthatók.

 

1. HUMOR – A kapcsolatunk egyik legnagyobb kincse, egyben a hőmérője. A konfliktusoknak is szinte azonnal véget vet, ha alkalmas időben, valamelyikünk bedob egy jól ülő poént. Nyilván ehhez megfelelő lelkiállapot is kell, de az biztos, hogy humor nélkül nem tudtuk volna végigcsinálni azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket az életünk hozott (betegségek stb.).

 

2. EMPÁTIA – Sokkal könnyebb bármivel megbirkózni, ha együttérzünk egymással egy nehezebb helyzetben, rögtön fele annyi terhet jelent a dolog, még akkor is, ha nem vállaljuk át a feladatot, csupán megértőek és támogatóak vagyunk. Ha megpróbálunk valamit átvállalni egymástól, akkor pedig olyan, mintha teljesen lehullana a teher. Az empátia a mártírversenyt is egy pillanat alatt leállítja, és igazi gyógyító erővel bír. Persze fontos a kölcsönösség, nem elég, ha mindig csak az egyik fél empatikus a másikkal, de az a megfigyelésünk, hogy, ha magunkon változtatni kezdünk, az sokszor a társunkban is pozitív változásokat indít meg, és a kölcsönösség magától kialakulhat.

 

3. KÖZÖS CÉL – Igazán össze tud kovácsolni bennünket, ha valamit mindketten akarunk és az energiát sem sajnáljuk rá. A munka és az eredmény is közös, az öröm is, ami vele jár és segít egymást jobban megbecsülni a tudat, hogy a másik nélkül ez nem sikerülhetett volna. Nekünk ilyen közös ügyünk ez a blog, ami hatalmas élmény és örömforrás mindkettőnknek. Természetesen a gyerekek nevelése is közös cél minden szülőnek, de érdemes a gyerekektől független ügyet is választani, ha tehetitek, mert jó, ha van valami, ami csak kettőtökről szól.

 

4. KÖZÖS ÉRDEKLŐDÉS – Értelemszerű. Azért nagyon fontos, mert ez ad tartalmat a kapcsolatban lévő kommunikációnak. Ha ez csak a gyerekekre korlátozódik, az előbb-utóbb problémát jelent, hiszen a gyerekek felnőnek és akkor is kezdeni kéne valamit egymással. Szóval minél több kapcsolódási pont van az érdeklődési körökben, annál nagyobb az esély, hogy két ember izgalmas marad egymás számára sok év után is.

 

5. ŐSZINTE KOMMUNIKÁCIÓ – Elképesztően fontos, hogy belelássunk egymás szívébe, akkor is, ha az éppen nem egymás iránti színtiszta rajongástól csordul túl. A bizalom alapfeltétele egyrészt, hogy lehetőségünk van elmondani egymásnak hogyan érzünk bármivel kapcsolatban, és főleg, hogy ezzel a lehetőséggel élünk is.

 

 

 

+ 1. SZEX – Be akartam férni mindenestül 10 pontba, már csak a szám aktualitása és jelképes jelentősége miatt is, de a végére egy dzsóker nyilván kellett. Úgy gondolom, hogy a szex a tartós kapcsolat alapkelléke, rendszeressége és minősége sokat elárul a kapcsolat hőfokáról, harmóniájáról de nem biztos, hogy ez mindenkinek egyformán fontos, és intimitás valószínűleg elérhető nélküle is, gondoljunk csak azokra, akik koruknál, vagy fizikai állapotuknál fogva akadályozottak. A szex ráadásul egy olyan tevékenység, amihez bizonyos feltételek szükségesek, és a családosok jól tudják, hogy a kicsi gyerekek profi szabotőrök, mert nem alszanak el időben, vagy sűrűn felébrednek. Ilyen időszakokban nyilván a gyakoriság és a minőség nem lesznek tényezők, mert ugye ritkán adódik lehetőség, akkor is igyekezni kell. A szex fenti rendszerbe nem is igazán illeszkedik önálló pontként, esetleg a “közös érdeklődés” kategóriába lenne beilleszthető :). Egy ismerősöm fogalmazta meg a szerepét úgy, hogy a szex önmagában nem tesz működővé egy kapcsolatot, viszont ha hiányzik, az könnyen működésképtelenné teheti azt.

Gabi kommentárja

Sok minden eszembe jutott, amíg Kövi szavait olvastam, de úgy érzem, egy dolgot mindenképpen hozzáírnék még a listához, ez pedig az önismereti munka fontossága mindkét fél részéről. Az önismeret és annak következő lépcsőfoka, az önelfogadás mindent érthetőbbé, valóságosabbá, megélhetőbbé tesz az életben. Ha törekszünk arra, hogy egyre jobban megismerjük magunkat, a világ biztonságosabb helynek fog tűnni. Ha a társunkkal tudjuk megélni ezt az utat, az a legcsodálatosabb érzés. Nekem ez megadatott, de tudom, hogy nem mindenki van ezzel így. Teljes szívemmel hiszem, hogy aki dolgozik azon, hogy megismerje magát, az előbb-utóbb találkozni fog a legfontosabb emberrel, saját magával, és onnan már csak egy lépés egy valódi társ megtalálása.

Fotók: Bezdán Katalin, Kovács Zoltán

HA TETSZETT EZ A BEJEGYZÉS, OSZD MEG ISMERŐSEIDDEL IS!