Mi egy életvidám, emberszerető, alkotókedvű, családközpontú páros vagyunk, egy kislány és egy kisfiú szülei, osztozva egymással gondtalan időkben és komoly küzdelmekben egyaránt. Leginkább ilyen-olyanok vagyunk: sokszor ilyenek, néha meg olyanok. Nem mindenben, csak ebben-abban. Sokszor szórakoztatjuk egymást, néha idegesítjük. Sokszor támogatjuk egymást, néha korlátozzuk. Szeretjük a zenét, főleg a dúr és moll hangzásokat. Szeretjük a zöldségeket és a gyümölcsöket. Szeretjük a borokat, ősszel és télen a vöröseket, tavasszal és nyáron a fehéreket és rozékat. Szeretjük a szép dolgokat, főleg ha praktikusak. Nem szeretjük a skatulyákat, mert azokban nem lehet kényelmesen elférni.

Sokat változni kis lépésekben, egyszerűbben élni elfogadva az élet bonyolultságát, csendesebb forgássá lassítani a pörgést, hogy legyen időnk körülnézni, amíg itt vagyunk. Ha velünk forogtok, megmutatjuk nektek, milyennek látjuk a világot, ti pedig nekünk. Mi is lehet ennél izgalmasabb?

Nem célunk azt a benyomást kelteni, hogy mi mindig mindent jól csinálunk. Nem célunk bűntudatot kelteni sem Bennetek, sem magunkban, amiért nem csinálunk mindig mindent jól. Nem célunk, hogy ítélkezzünk bárki életmódja vagy döntései felett. Elmondjuk, hogy nekünk mi jött be, mi töltött el jó érzéssel, mi vitt előre, és mi az, ami nem. Hiszünk abban, hogy ha megosztjuk a nehézségeinket, amikkel szembenézünk, és megmutatjuk, hogyan jöttünk ki belőle, azzal többet adunk, mintha csak bemutatunk egy idilli végeredményt, főleg, hogy az életben nem sokszor beszélhetünk végleges eredményekről, mert minden állandóan változik. De hát mi is lehet ennél izgalmasabb?