Szimpla Sziget | Fenntartható táplálkozás
fenntartható táplálkozás, bevásárlás, szimpla sziget, gabi, kövi, vásárlás, csomagolásmentes, zero waste, blog
254
post-template-default,single,single-post,postid-254,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-child-theme-ver-1.0.0,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-5.2,vc_responsive
 

Miért szép és egyben nehéz a fenntartható táplálkozás?

Az én életemben a táplálkozás központi kérdés, egyáltalán nem mindegy, hogy mikor, miből, mennyit eszem. Amikor reggel felkelek, az első néhány gondolatom egyike az evés, onnantól pedig folyamatosan foglalkoztat, és nem csak magamra, hanem a családom minden tagjára nézve. Kifejezetten zavar, amikor kajafronton bármi bizonytalanságot érzek, ha nem tudom, mi, mikor és honnan kerül az asztalra és, hogy az egyáltalán elég lesz-e. Az nyugtat meg, ha ezeket a körülményeket befolyásolni tudom, így hát ne is lepődjünk meg azon, hogy a család élelmezéséért is elsősorban én lettem a felelős. Igen, nálunk bizony apa a szakács!

A másik, amiről itt szólni szeretnék, a Föld nevű bolygó. Ez a kedvenc bolygóm, legalábbis ebben a naprendszerben, és nem szívesen költöznék el innen egyhamar (elég jó lehet a Proxima Centauri B bolygó is, főleg olyanok számára, akik szeretik az óceánt, ott ugyanis csak az van). A természet szeretete és a környezet védelme gyerekkorom óta meghatároznak, más kérdés, hogy az aktivitásom mutatott némi ingadozást. Időbe telt, mire az életmódom összhangba került ezekkel. Pedig évekig dolgoztam a zöldhatóságnál, de őszintén szólva, sokkal többet nem tettem a környezetünkért, mint hogy bírságolgattam a szennyezőket, és szelektíven gyűjtöttem a hulladékot.

MIT TEHET, AKI BÍRSÁGOLNI NEM TUD, ELEVE SZELEKTÍVEN GYŰJT, ÉS HOGY JÖN IDE A TÁPLÁLKOZÁS?

Hiszek abban, hogy a saját házunk táján elég sokat tehetünk, és a táplálkozás az a tevékenység, ami a gyakorisága miatt számottevő hatást gyakorol a környezetre. Tudniillik, ez az egyik legnagyobb környezetterheléssel járó fogyasztási terület. Milyen terhekről beszélek? Az élelmiszer előállításhoz szükséges földterületről, energiafelhasználásról, üvegházhatású gázok kibocsátásáról, a származási helytől a polcokra kerülésig megtett út hosszáról (élelmiszer-kilométer), a csomagolási hulladékról, és az ételmaradék nyomán termelt élelmiszerhulladékról. Ha ezeket a szempontokat számításba vesszük a táplálékunk megválasztásakor, figyelünk arra, hogy az étel egészséges legyen és a méltányos kereskedelmet sem tévesztjük szem elől, akkor a mi táplálkozásunkra azt mondhatjuk, hogy fenntartható.

SZERINTEM ILYEN LENNE AZ IDEÁLIS TÁPLÁLKOZÁS

  1. Természetes alapanyagok felhasználásával, tartósító- és vegyszermentes ételeket készítek. Házi tej, vaj, sajt és tojás jöhet csak, de sokkal inkább fenntartható a növény alapú étrendet követni.
  2. Helyi termelőtől, fenntartható gazdaságból származó szezonális zöldségeket és gyümölcsöket fogyasztok. Mindenhez méltányos kereskedelem útján jutok hozzá.
  3. Amit csak lehet, én termelek meg a biokertemben.
  4. Minden, amit vásárolok, azt csomagolástól mentesen, saját vászonzsákokban, tárolóedényekben, üvegekben kimérve szerzem meg.  Ami csomagolásban van, arról lemondok, vagy előállítom magam.
  5. Az étel megfelelő mennyiségben és minőségben tartalmaz tápanyagokat, amely a napi energiaszükségletemet – munka, edzés és otthoni feladatok ellátása mellett – fedezi. Ez esetemben napi kb. 2500 kalória, itt lehet kiszámolni.
  6. Minden megvásárolt és elkészített ételt elfogyasztok, így tehát nem keletkezik élelmiszerhulladék.
  7. A zöldség- és gyümölcshéj, magház stb. komposztálóba kerül, a komposzt pedig a kertben hasznosul.
  8. Figyelek az elégséges folyadékbevitelre, ami csapvizet jelent, saját palackban szállítva, hogy mindenhol kéznél legyen. Palackozott ásványvíz és cukros üdítők kizárva.
  9. A sört vagy bort is visszaváltható palackokban veszem.
  10. Minden, ami nem jutott eszembe, de biztosan létezik (pl. a pálmaolaj), csak hogy kijöjjön a felsorolásban a tízes számrendszerben kereknek tekintett tízes szám.

“HOL ÉLSZ, TE ÖKO-NÁCI?!”

Mielőtt bárki – aki nem adta fel az olvasást már a felsorolás közepén – elszégyellné magát, hogy mennyire távol áll ezektől a céloktól, annak felhívom a figyelmét a felsorolás felett három szóra is: „szerintem”, “lenne” és „ideális”. Nem muszáj velem egyetérteni mindegyik pontban (kivéve a tízest), sokaknak nincs konyhakertje és a sört, vagy a bort sem szereti mindenki. Szerintem ez a felsorolás kb. a városi körülmények között elérhető maximum. Rám szakadna a plafon, ha azt állítanám, hogy ezek közül bármelyiket is maradéktalanul be tudom tartani. Megpróbáltam, de ez csak nehezítette az életemet. A családunk életében nem csak az a fontos, hogy fenntartható módon táplálkozzunk, hanem az is, hogy a gyerekek ne felejtsék el, hogy néz ki az apjuk. Amikor meghatároztuk az újragondolt életünket, akkor az egészséges táplálkozáson és környezettudatos háztartáson kívül más egyéb alapköveket is leraktunk, mint például az időgazdálkodást, hogy több idő és figyelem jusson a családi életre. Az igazi hangsúly ugyanis ezen van, az egészséges táplálkozás is akkor ér valamit, ha az általa nyert több energiát és talán hosszabb életet nem csak az étel beszerzésére és elkészítésére fordítjuk.

A fenti listán szereplő állítások inkább távlati célkitűzések, amelyekben lépésenként lehet haladni, és akkor válik ezek közül bármelyik megvalósíthatóvá és életszerűvé, ha idővel sikerül megtalálnod a saját helyzetedben az optimális megoldást rá, ami illeszkedik az életedbe. Amikor a fenti célkitűzéseket elkezdtem megvalósítani, a viszonylag esetleges táplálkozást jelentő kezdeti rendezetlenség állapotából átmeneti káoszba csaptunk át. Én – akire nagyon jellemző a türelmetlenség – mindent azonnal, előkészítés nélkül akartam elérni, ami persze nem valami okos megközelítés, hiszen ahelyett, hogy a kis lépések sikerein megerősödtem volna, a nagy ugrások elhibázásának kudarcaitól bizonytalanodtam el, és éppen a szorongásom – aminek a megszűnését vártam a változásoktól – hatalmasodott el rajtam újra.

Szerencsére nem adtam fel, hanem tovább próbálkoztam, és elfogadtam, hogy  ez egy bonyolultabb rendszer, ahol egyensúlyoznom kell, és időnként kompromisszumokat kötnöm. Tudomásul vettem, hogy a mi társadalmunk  a jellemző fogyasztási szokásaiból következően nem a fenntarthatóságot részesíti előnyben, hanem az alacsony árakat és a kényelmet. A boltok kínálata is ezekhez a szempontokhoz igazodik, így marad életben a kereskedő. Mivel a környezettudatosság néha költségesebbnek tűnik (de egyébként nem az!) és körülményesebb, ezért hajlamos háttérbe szorulni, és emiatt több időbe telik megtalálni a fenntartható megoldásokat.

REÁLIS KEZDŐ LÉPÉSEK A FENNTARTHATÓ TÁPLÁLKOZÁS FELÉ

1. Szerezz be, de még jobb, ha készítesz magadnak vászonzsákokat. Jó ha van belőlük legalább négy, de inkább több legyen. Nekem mindig akad a hátizsákomban egy-két darab, ebben szoktam kimérni a zöldségeket, gyümölcsöket, a rizst, lencsét, babot stb., és van egy külön a kenyérnek, és egyéb péksüteményeknek. A munkába, suliba, kirándulásra vitt szendvicsekhez pedig javaslom a méhviaszos csomagolóanyagot, ami könnyen tisztítható. Ezt lehet venni és készíteni is.

2. Próbáld meg elkerülni az ásványvizeket és az üdítőitalokat,  és igyál helyettük csapvizet! Szerezz be (tarts meg) egy jó vizes palackot, és vidd magaddal, ha elmész otthonról! Ha nem tetszik a csapvíz íze, beszerezhetsz vízszűrő kancsót otthonra vagy a munkahelyedre. Ha ez sem megoldás, mert a te környékeden nagyon kellemetlen szagú vagy ízű a csapvíz, alternatíva lehet a ballonban árult forrásvíz vagy ásványvíz. Ha a ballon kifogy, újratöltik, így nem keletkezik hulladék (kb. úgy, mint a visszacserélhető szódáspalackokat, ami szintén jobb megoldás, mint az eldobható palackos ásványvíz).

3. Térképezd fel a lakóhelyedet, hogy hol és mikor találsz termelői piacot, látogass el egy ilyenre, nézz körül, tájékozódj! Itt egy kereső szolgáltatás. (Ne felejtsd otthon a vászonzsákokat!) Megteszi egyébként a sarki zöldséges is, csak derítsd ki, hogy honnan érkezik az áru, annál jobb, minél kevesebbet kell utaznia.

4. Próbálj ki néhány szezonális alapanyagból készülő receptet. Hangolódj rá a témára!

5. Nyugodtan választhatsz a zöldségesnél leértékelt, vagy csúnya zöldségeket. Hiszed, vagy sem, ezekből ugyanolyan finom étel készíthető, csak hamarabb fel kell használni őket, viszont ezekhez olcsóbban hozzájuthatsz, és megelőzöd azt is, hogy a kukában kössenek ki.

6. Próbáld ki az otthoni komposztálást! A zöldség és gyümölcshéjakat, magokat stb. gyűjtsd külön, ehhez nem kell még kert sem, konyhai körülmények között is működik, és felhasználható a szobanövényeknél is ugyanúgy, vagy akár egy rokon vagy ismerős kertjében.

7. Készíts heti menütervet, és mielőtt bevásárolni mész, a heti terv alapján mindig jól gondold át, hogy mire lesz szükséged, és azokból mekkora mennyiség kell!

8. Próbáld ki, hogy nem eszel húst néhány napig/hétig/évig. Ha úgy érzed, nem tudsz megválni a hústól, akkor csak csökkentsd valahogy a fogyasztásod mértékét. Erről egészen biztosan fogok még írni.

9. Ha kávézol, teázol, vagy bármilyen italt kérsz, kerüld a papírpoharakat és a szívószálat. Akadnak vendéglátóipari helyek, ahol már eleve nem használnak szívószálat, ott ebből még feszültség sincs.

10. Ha a fentiek közül bármelyiket sikerült adott napodon megvalósítanod, mindig veregesd vállon magadat. Mindig. Ezzel is tudatosítod magadban, hogy mit és miért tettél. Tudj örülni ezeknek az eredményeknek, mert ezekből a kis lépésekből lesz igazi változás. Ne légy olyan, mint Kövi volt. 🙂

Gabi kommentárja

Amennyire elsődleges kérdés volt az étkezés a Kövinél egész életében, annyira volt a háttérben nálam. Anyukám mindig azt meséli, hogy kicsi koromban sem szóltam soha, ha éhes voltam. Mintha nem tudtam volna figyelni a szervezetem jelzésére. Pedig nem ártott volna megtanulnom, ugyanis minél éhesebb vagyok, annál ingerültebb is. Aki, vagy akinek a hozzátartozója hasonlóan reagál az alacsony vércukor-szintre, biztosan tudja, miről beszélek… A kutatásokból tudjuk, hogy egy gyermek étellel való ellátása, és részéről az étel elfogadása az egyik legerősebb kötelék lehet a szülő-gyermek kapcsolatban. Nem véletlen, hogy sokszor felnőtt korunkban is a gyerekkori ételek ízét keressük. (“Soha nem fogsz olyan jó töltött paprikát csinálni, mint anyám!” – mondogatja néhány hálátlanabb típusú pasi, csak nem ismerik a megjegyzésük mögött rejlő pszichológiát.) Az étel által kifejezett gondoskodás a felnőttkorban is meghatározó, és ezért nagyon jó, ha valaki ezt a feladatot egy családban örömmel felvállalja. Kövi egyik legfontosabb szeretetnyelve a kezdetektől az ételkészítés volt felém és a gyerekek felé is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Az általa készített ételeket az egész családunk imádja.

A fenntartható táplálkozásra való áttérésben ezért a legnagyobb kihívást az én szememben nem a Kövi által felsoroltak jelentették, hanem az, hogy vajon a gyerekek hogyan fogadják az új ételeket, hiszen az étel ajándéka akkor ér valamit, ha elfogadással találkozik. Szerintem ez volt a legrögösebb rész, de kompromisszumokkal, és a gyerekek visszajelzéseire való odafigyeléssel egyre finomabb, nem csak a környezet, hanem a család fenntartására is alkalmas menükínálat kezd kialakulni. Ezekről a receptötletekről és bizonyos “ételmegszerettetési” trükkökről még biztosan fogunk írni a későbbiekben. 🙂 Maradjatok velünk!