Szimpla Sziget | Játékok szelektálása gyerekekkel
Hasznos tanácsok arról, hogyan kezdjünk hozzá gyerekünkkel a játékok átválogatásához, és hogyan szabaduljunk meg a felesleges daraboktól
rendrakás, játékok csökkentése, szelektálás, szanálás, gyerekjátékok, minimalizmus
554
post-template-default,single,single-post,postid-554,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-child-theme-ver-1.0.0,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-5.2,vc_responsive
 

Játékok szelektálása gyerekekkel

“Ez nem rendetlenség, hanem nyolc rend!” – mondta három és fél éves kisfiam nemes felháborodással, amikor szóvá tettük, hogy a rendrakás megkezdése előtt mintha kicsit rendezettebb állapotok uralkodtak volna a szobájában, mint a folyamat befejeztével. Végül is minden fejben dől el, és innentől nem is kell tovább olvasnia annak, akinek sikerül mostantól a rendetlenséget nyolc, tíz vagy negyvenhárom rendként szemlélnie.

Aki egyelőre nem tudja az agyát átállítani erre a nagyon praktikus szemléletre, annak összegyűjtöttem néhány tanácsot, hogy hogyan vehetők rá a kérdést igen lazán kezelő gyermekek arra, hogy a nyolc rendből egyet csináljanak. Egészen pontosan arra, hogy a játékaikat szelektálják, hiszen, ha kevés a cucc, és mindennek pontos helye van, onnantól kezdve a gyerekjáték elpakolása gyerekjáték.

A NULLADIK LÉPÉS

 

Még mielőtt rátérnék a “hogyan csináljunk mintagyereket” témára (viccelek, mintagyerek nem létezik, nyugi, legalábbis a mi háztartásunkban biztosan nem), nem lelombozásként, de elmondom, sajnos a szelektálásra is igaz, hogy elsősorban magunkat tudjuk megváltoztatni, és utána kezdhetünk reménykedni abban, hogy hatással leszünk a környezetünkre is. A jó hírem, hogy ez nagyon sokszor beválik.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Akkor fog jól működni a gyerekekkel a játékok szelektálása, ha mi magunk is elkezdjük átválogatni a dolgainkat, és ezzel példát mutatunk. Sokat segít, ha beszélgetünk is a gyerekekkel arról, hogy miért csináljuk ezt. Itt jön a képbe a minimalista szemlélet, amely a tévhittel ellentétben nem valami tárgycsökkentési verseny, ahol az nyer, aki kihúzza egy életen át két bugyival, három pólóval és egy répanadrággal, amit az anyukájától örökölt, hanem mindenki nyer, aki megtalálja, hogy mennyi tárgy jelenti számára az elegendő mennyiséget. Nem csak mi birtokoljuk a tárgyainkat, hanem a tárgyaink is birtokolnak minket – figyelmeztet Courtney Carver, az egyik legszimpatikusabb minimalista blogger. Tehát érdemes arra törekedni, hogy annyi tárgyat tartsunk meg, amennyi nagyobb örömet és hasznot nyújt, mint amekkora teher az őrizgetése vagy fenntartása. Ha a tárgyakra úgy gondolunk, mint vizuális zajra, akkor talán könnyebb megérteni, hogy az agyunk számára milyen fokú ingerlést jelent, ha túl sok a tárgyunk. Egy túlzsúfolt tér olyan az agyunknak, mintha egész nap Napalm Death-et kéne hallgatnunk, és hacsak nem vagyunk death metál rajongók, vagy épp full szerelmesek egy metálos pasiba, nem biztos, hogy erre vágynak az agysejtjeink. Nyilván a gyerekeink agyára kétszeresen igaz ez (nem, a kamaszokat nem sorolom ide). Szóval a nulladik tanácsom a szelektálás témával kapcsolatban, hogy mondjuk és mutassuk, hogy milyen jó is ez, és bízzunk a saját gyerekünkben, hogy ha elég hiteles az üzenetünk, akkor nem hullanak szikes talajra ezek a gondolat-magocskák.

Miután tehát szépen belekerült a családi narratívába a szelektálás, avagy a minimalizmus dicsérete, elkezdhetjük a konkrét lépéseket a játékok sorsának megpecsételésére. A gyerekeknek ne így fogalmazzunk, nem ez a siker útja.

A HÁROMLÉPCSŐS MÓDSZER

 

ELSŐ LÉPCSŐ: TALÁLJUK KI A GYEREKKEL KÖZÖSEN, HOGY MIÉRT IS LESZ NEKI JÓ, HA A SZELEKTÁLÁSNAK NEKIÁLLUNK! 

 

Ez bármi lehet, ami a gyereknek elég motivációt jelent, hogy nekidurálja magát a feladatnak, és később túllendítse azokon a pillanatokon, amikor már kezd belefáradni a válogatásba.

Itt három szabály van, hogy mi az, ami inkább mégse legyen az a „bármi”:

1. Ne absztrakt és felnőttes „miért”-eket akarjunk ráerőltetni a gyerekre! Például: „Meglátod, kislányom, a tárgyak elengedésének képessége nagyon jól fog még jönni neked az életben, anyádnak 37 év kellett, hogy erre rájöjjön, de te olyan szerencsés vagy, hogy már most megtanulhatod, gyere, dobjuk ki a Barbiekat!” Ezzel nem valószínű, hogy meggyőzzük.

2. Lehetőleg ne egy újabb tárgy beszerzése legyen a jutalom! Persze ilyen is előfordulhat („Hova hozza a Jézuska azt a sok szép ajándékot, ha be sem lehet lépni a szobádba, te büdös kölök?”), de ezzel igazából azt erősítjük meg, hogy azért kell szelektálni a tárgyainkat, hogy újabb tárgyakat szerezhessünk, és nem biztos, hogy ez a jó üzenet.

3. Ne olyan jutalmat ajánljunk fel, ami az égvilágon semmilyen összefüggésben nincs a szelektálás folyamatával, még akkor sem, ha az látszólag valami szuper élmény-ajándék! Például: „Gyere, fiam, szelektálj ki háromszáz matchboxot, én meg cserébe kiviszlek a Pamacs (értsd: PMFC) meccsre!” Vidd el focimeccsre, de ne ezért! (Na jó, ez poén volt, vidd inkább bábszínházba.)

A közösen kitalált „miért” tehát álljon összefüggésben a felszabaduló szellősebb térrel, hogy a gyerek azonnal érzékelje a szelektálás közvetlen hasznát. A válogatás végére kialakuló nagyobb hely maga lesz jutalmazó erejű azáltal, hogy ott olyan tevékenységet lehet végezni, amit addig nem. Például: „Ha ez a polc teljesen kiürül, itt felépítheted a lego-világodat/ kiteheted a kedvenc kisautóidat!” vagy „Ha üres lesz az a sarok, ott ma este diavetítés maratont tarthatunk kakaóval és popcornnal!”  De akár az is lehet a jutalom, hogy a felszabadult helyen építhet egy bunkit, felállíthat egy sátorkuckót, hogy meghívhat valakit pizsi partira, mert lesz hely a plusz szivacsnak.  A lényeg, hogy a motiváció legyen a gyerek számára érthető, konkrét, valódi jutalom szoros összefüggésben a nyert térrel, amitől megérzi, hogy a tárgyak elengedése nem arról szól, hogy valamit jót elveszítünk, hanem arról, hogy valami csodás dologra elcseréljük.

MÁSODIK LÉPCSŐ: VÁLTOZTASSUK A SZELEKTÁLÁST ÉLVEZETES, KÖZÖSEN ELTÖLTÖTT IDŐVÉ!

 

A játékok kiválogatása akkor fog pozitív élményként beépülni a gyerek világába, ha olyan dolgokkal kapcsoljuk össze, amiket szeret. Mivel a gyerekek mindig nagyon igénylik és élvezik, ha kizárólag rájuk irányul a figyelmünk, ez már önmagában jutalom a számukra, ezért a megfelelő hangulatot elérhetjük mindenféle eszköz nélkül is, egyszerűen azzal, hogy nyugalmas körülményeket teremtünk, és csak velük foglalkozunk a folyamat közben. Segítünk neki, ha elakad, megmutatjuk, hogy hova pakolja, amiről már döntött, és közben beszélgetünk vele bármiről, ami felmerül. Ha valódi szelektáló-buli hangulatot szeretnénk teremteni, egy lépéssel tovább is mehetünk, és mesés vagy játékos keretet is adhatunk a válogatásnak. Gondoljunk a híres Mary Poppins jelenetre, amikor Mary énekelve és a szanaszét hagyott dolgokat csettintgetéssel a helyére varázsolva rak rendet a gyerekekkel! Nem biztos, hogy nekünk is dalt kell költenünk, a csettintgetéssel pedig valószínűleg hiába próbálkozunk, de mondjuk kitalálhatunk egy aranyos kerettörténetet vagy betehetünk valami vidám zenét, amit a gyerek szeret. A kislányom például mindig az első nagy szelektálást emlegeti szép emlékként, pedig az volt messze a legfárasztóbb, mert az utolsó papírfecnijét is átnéztük, viszont szuper volt a hangulat, beraktunk a háttérben egy zenés filmet, és kettesben töltöttünk több órát. De persze nem csak akkor lehet ezt megtenni, ha több óránk van. Egy-egy polcot, fiókot akár negyedóra alatt is át lehet nézni. A lényeg, hogy ne a kényszerfaktor uralkodjon, hanem a szórakozás!

HARMADIK LÉPCSŐ: HATÁROZZUNK MEG KATEGÓRIÁKAT!

 

Ennek a lényege, hogy három fő csoportba osztjuk szét a játékokat. Az első kategóriába tartoznak azok, amelyek elöl maradhatnak, a második adag kerül az úgynevezett “játékkölcsönzőbe”, a harmadik pedig adományba (és van egy negyedik is haladóknak: a kuka.)

1. Az „elöl maradó játékok” csoportja: Ezzel teremtjük meg a pozitív hangulatot a’la Marie Kondo! Nem azon van a hangsúly, hogy mitől válunk meg, hanem hogy mi az, amit megtartunk! Tehát a kérdés: „Piciny porontyom, mely játék a szíved szottya?” Ha gyermekünk nem a 18. században született, akkor úgy is mondhatjuk neki, hogy „Na, fiam, mi a top 10 a játék-slágerlistádon?” Én ebbe a csoportba ugyanis tíz játékot szoktam beengedni azzal, hogy ha betelt a létszám, és újabbat szeretne ide sorolni, akkor egyet ki kell vennie közülük. Ezt egyébként imádta mindkét gyerekem, mert nagyon élvezték a cserélgetést, gondolkozást, hogy mit vegyenek bele. Persze, ha nagyon megy az alkudozás, nyugodtan kezelhetjük lazán a dolgot, csak a tízből ne legyen száz. Az építőkocka, vonatpálya, lego stb. nálunk egy játéknak számít, de a lego-hegyeket látva néha úgy érzem, ezzel hibát követtem el 😊. Továbbá kategórián felül áll minden, amit egyébként is elöl hagynék, mert azt akarom, hogy használják, úgymint ceruzák, filcek, rajzpapírok stb. Döbbenet egyébként, hogy mennyire nem lehet megtippelni, mit fog a Top 10-be beválogatni a gyerek! Ábelke például a harmadik helyre sorolt egy darab műanyag játékpénzt.

2. A „játékkölcsönző”: Ez az egész rendszer kulcsa! Ide kerül minden, ami nem marad elől és nem kerül adományba. A játékkölcsönző szabályát már kb. három éves kortól is megértik a gyerekek, az a lényege, hogy innen akkor lehet kivenni egy játékot, ha egy másikat beteszünk helyette. Kivétel, ha pár órán belül visszakerül, amit kivettünk (ez nálunk pl. a kártyajátékokkal szokott előfordulni).

A játékkölcsönző nagy előnye, hogy átmeneti teret képez a megtartás és elengedés között. Ha egy gyerek csak két lehetőség közül választhat (mit tart meg és mit ad tovább), az nagyon szorongató lehet a számára, és elképzelhető, hogy csak azért ragaszkodik majd valaminek a megtartásához, mert fájdalmas tőle azonnal megválnia. Sokkal kevésbé derül ki, hogy mi az, amit tényleg szeret, ha egyfolytában attól fél, hogy valaminek a kidobására akarjuk rávenni. A későbbiekben, ha sokáig nem kerül elő a játékkölcsönzőből egy dolog, akkor már sokkal jobban csökkenhet a ragaszkodása ahhoz a tárgyhoz, és lehet, hogy fél év múlva örömmel adja adományba. A kislányommal pont így történt több esetben is.

De mi a különbség a játékkölcsönző és az úgynevezett “játékforgó” között, aminek az a lényege, hogy egy időre elpakolunk játékokat, hogy aztán egy-két hónap múlva előszedve újra érdekesek legyenek a gyerekeknek? A legnagyobb különbség a játékforgóhoz képest, hogy a játékkölcsönzős módszer növeli a gyerek autonómiáját és ezáltal az egész folyamat jutalmazó értékét, hiszen maga dönthet arról, hogy mit mikor szed elő, mi a számára a legfontosabb. Arról nem is beszélve, hogy a kis fejükben egy egyszerű polc, amit játékkölcsönzőnek kiáltunk ki, különleges hellyé alakul át, mivel onnan nem lehet csak úgy lepakolni, tehát nő az izgalom és játékosság faktor is.

3. A „szegény gyerekek doboza”: Ennél a kategóriánál az a lényeg, hogy a gyerekecskénk előbb-utóbb elsajátítsa azt a koncepciót, hogy milyen jó, ha odaadhatunk valami értéket másoknak, amely nekik jóval nagyobb örömet szerez, mint amennyit nekünk jelentene a megtartása. Ehhez azonban idő kell. Ezért is nagyon jó, ha először magunk kezdünk el szelektálni, mert sokkal megértőbbek leszünk a gyerekeinkkel, ha mi is megtapasztaljuk, hogy milyen nehéz tud lenni az elengedés. Ne lepődjünk meg, ha a gyermekünk az adományozós dobozba először egy összefirkált noteszlapot, szöszös hátú, nem ragadó matricát, kis kiürült hoteles samponflakont és a tesója játékait fogja nagy megfontoltsággal elhelyezni. Nem, nem saját példa… 😊 Ismeritek azt a karácsonyi Caillou részt, amikor Caillou adományba ad egy autót, ami már kicsit rossz, és amikor kiderül, hogy csak elem kellett bele, már szeretné megtartani? Ezek teljesen természetes érzések, és ha őszinték vagyunk magunkkal, mi is keresztül megyünk rajtuk, amikor a saját dolgainkat válogatjuk. Hosszú tanulási folyamat kell ahhoz, hogy egy gyerek (vagy felnőtt) elkezdjen őszintén együttérezni másokkal, és önzetlenséget gyakorolni, hiszen ehhez az kell, hogy bele tudjon helyezkedni mások helyzetébe és elkezdje megérteni a többi ember szempontjait, érzéseit. Éppen ezért hagyjuk a saját tempójában fejlődni, és…

  • …ne keltsünk benne bűntudatot azzal, hogy hangsúlyozzuk másnak mennyivel rosszabb, mint neki! Én ezt a hibát elkövettem és nagyon megbántam, mert csak a szorongást növeltem a gyerekemben, nem az együttérzést.
  • …ne kényszerítsük valaminek a kidobására, amihez nagyon ragaszkodik! Beszélgetni lehet róla, meggyőzni is, de kényszeríteni tilos, mert azzal – akárcsak a bűntudat-keltéssel – pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit szeretnénk.

Akkor most elmondom, hogy azért ezen a folyamaton nem elég egyszer végigmenni. Ha ugyanis nem szüntetjük meg a bemeneti oldalt, azaz a játékok háztartásba áramlását, márpedig az nem olyan könnyű, mint ahogyan elképzeljük, akkor azt fogjuk látni, hogy egy idő után újra szükség lesz a szelektálás megismétlésére. Nálunk ez a pillanat a napokban jött el, amikor úgy éreztem, hogy megint úszunk a cuccokban. Minimalista szemlélet ide vagy oda, borzasztó állapotok bírnak uralkodni. De ha van egy eszköz vagy módszer, amihez nyúlhatunk, ezek a helyzetek már nem hatnak annyira nyomasztónak, mert nem érezzük magunkat olyan tehetetlennek. És minél előbb építjük be a gyerekek életébe a szelektálás szokását, annál könnyebben vesszük rá őket, hogy álljanak neki, ami persze nem azt jelenti, hogy mindig lelkesedni fognak az ötletért. De hát ez van, nem kis robotok, akiket ki-be lehet kapcsolni. (Nyugtassatok meg, hogy nem csak nekem jutott már eszembe, hogy ez néhanapján milyen jó lenne, ugye?)

De ha ez így van, és az eredmény hullámzó, a rendetlenség újra kialakulhat, akkor vajon érdemes ennek egyáltalán nekiállni? A felszabaduló téren kívül mit nyerünk azzal, ha végigmegyünk a szelektálás folyamatán a gyerekünkkel közösen?

 

MIT NYER A GYEREK?

 

  • Már a szelektálás közben újra „felfedezi” a játékait.
  • Az elöl maradó játékokkal sokkal aktívabban játszik, mint addig, egyrészt, mert ő maga választotta ki őket, másrészt a letisztultabb tér jobban inspirálja a játékra.
  • Megtanul önállóan dönteni a saját tárgyairól.
  • Ezáltal jobban megismeri saját magát, hogy mi az, ami igazán fontos neki.
  • Megérzi a tárgyak „súlyát” és a döntések fáradtságát.
  • Ettől elkezdi jobban meggondolni, hogy milyen tárgyakat akar az életébe hozni.
  • Hosszú távon megtanul tudatosabb és felelősségteljesebb döntéseket hozni az élete egyéb területein is. (És itt tényleg fontos hangsúlyozni, hogy mindezek hosszú távon történnek, nem egyik napról a másikra!)

 

MIT NYER A SZÜLŐ?

 

  • Nagyobb nyugalmat a kevesebb inger miatt.
  • Időt azzal, hogy sokkal könnyebb lesz rendet rakni.
  • Megtanuljuk elengedni a kontrollt (lehet, hogy nem azt hagynánk elöl, és nem azt adnánk adományba, amit a gyerek választ, de ne szóljunk bele, ha lehet).
  • Megtanuljuk tisztelni a gyerekünk döntéseit.
  • Megtanulunk bízni a gyermekünkben, és önálló, autonóm emberként kezelni, amivel szabad utat nyitunk a fejlődése előtt.

 

Ha a fentiek fontosak nekünk, akkor miért ne próbálhatnánk meg, nem igaz? Végül is mit veszíthetünk vele? Egy-két óra az életünkből, amit a gyerekünkkel töltünk, már önmagában is nyeremény, még akkor is, ha közben egyetlenegy Kinder tojás figurától sem sikerül végül megszabadulnunk.

Kövi kommentárja

A gyerekeink jövője szempontjából ez a fenti talán az egyik legfontosabb kérdéskör, amely alapjaiban határozhatja meg az életüket, mert képessé teszi őket a valódi értékek megbecsülésére, az elégedettségre és legfőképpen a hálára. Olyan korban születtek, amely a “bőség zavarával” aposztrofálható, egy alapvetően fogyasztói társadalomba, ahol óriási a választék mindenből, állandóan érkeznek az újdonságok játékokból, ruhákból, gyerekműsorokból stb. Minden hamar elveszíti az értékét, kiszorítja valami új. Ez a “sosem elég” kultúrája, ahol a cuccok folyamatosan csak gyűlnek. Ez a helyzet ugyanakkor lehetőség is arra, hogy a gyerek maga húzhassa meg a határokat, és a saját döntésein keresztül jusson el az értékek fogalmához. A bemeneti oldalra viszont folyamatosan oda kell figyelni, ez elsősorban a szülők kemény feladata, mert a gyerek mindig elő fog állni újabb tervekkel, hogy mit kéne minden áron és azonnal megvenni. Az ilyen helyzetek kezelésére is vannak hasznos trükkök, de azok már egy másik bejegyzésben kapnak helyet.

HA TETSZETT A BEJEGYZÉS, KÉRLEK, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!