Szimpla Sziget | Jó trükk szorongás ellen
szorongás, mindfulness, tudatos jelenlét
466
post-template-default,single,single-post,postid-466,single-format-standard,ajax_fade,page_not_loaded,,select-child-theme-ver-1.0.0,select-theme-ver-1.0,smooth_scroll,wpb-js-composer js-comp-ver-5.2,vc_responsive
 

Egy jó trükk, hogy kiszabadulj a szorongás csapdájából

Előfordult már veled olyan, hogy valami nyomasztó dolog jutott az eszedbe, és elkezdett megállíthatatlanul elárasztani a szorongás? Amikor képtelen voltál másra figyelni, mert a fejedet elöntötték az aggasztó gondolatok? Velem sokszor történt már ilyen, ilyenkor szinte lebénul az agyam, nem tudok semmi másra koncentrálni, csak az aggodalmamra. Bár érzékelem, ami körülöttem történik, mégis olyan mintha nem lennék teljesen jelen, hanem átkerülnék a valóság egy nyomasztó másába. Körülbelül úgy, mint amikor a  Stranger Things című sorozatban valamelyik szereplő átkerül az Upside Down-ba.

Nyilvánvalóan van evolúciós haszna az aggodalomnak és szorongásnak, hiszen növelheti az éberségünket, és megfelelő készenléti állapotban tarthat minket veszély- vagy teljesítményhelyzetekben. Két esetben okoz problémát: egyrészt, ha olyan mértékű a szorongás, ami már teljesítményromláshoz vezet (ezt éljük meg bénító érzésként), másrészt, ha olyan esetben hagyjuk magunkon eluralkodni, amikor nincs is aktuális veszélyhelyzet. Az egyik változat, amikor olyan dolgon rágódunk, ami már megtörtént, tehát megváltoztathatatlan. Ilyenkor az egyetlen értelmes dolog az lenne, ha tanulnánk a helyzetből, nem pedig az, hogy emésztjük magunkat miatta. A másik haszontalan változata a szorongásnak az irracionális félelem valamilyen jövőbeli veszedelemtől (sokszor múltbeli rossz tapasztalatok alapján).

Ez történt velem nemrég, amikor sétáltam a kisfiammal hazafelé az oviból. Ott futott előttem a ragyogó napsütésben, és éppen egy nagyon aranyos játékot játszott: az volt a terve, hogy leszereli a szomszédos bölcsi kerítéséről a lakatot, hogy bejusson a famozdonyhoz, amivel el akart utazni Manóországba. Hihetetlenül édes volt, ahogy próbálkozott a lakattal, és miközben néztem, egyszer csak éreztem, hogy elkezd a gyomromból felfelé kúszni a szívem irányába az a szorongató érzés, hogy most minden szép, de ki tudja meddig, bármelyik pillanatban bekövetkezhet valami, ami véget vethet ennek. Persze ezek az érzések nem alaptalanok, a kisfiunk ritka krónikus betegsége miatt többször töltött már hosszabb időt kórházban, ezek között voltak igazán veszélyes helyzetek is. De hiába érthető, hogy miért jutnak eszembe ilyen negatív gondolatok, attól még a legszebb pillanatokat mérgezik meg, teljesen feleslegesen. Ugyanis a „beüt a ménkű” típusú helyzeteknek pont az a rákfenéje, hogy nem lehet rájuk felkészülni, legalábbis szimpla aggódással semmiképpen. Az, hogy várjuk a rossz bekövetkezését, csak arra jó, hogy ne élvezzük azt, amikor még minden rendben van. Ezen változtatni akartam.

Sokáig nem sikerült megfelelő módszert találnom, mert, ha ilyenkor azt mondom magamnak, hogy „ne szorongj, nincs semmi értelme”, az körülbelül annyit használ, mint ha egy éhes embernek azt mondjuk, hogy ne legyél éhes. Az éhes emberen mi segít? Igen, persze, az evés, de ha nincs étel vagy épp fogyókúrázik az illető, akkor mit lehet tenni? Egy megoldás van: elterelni a gondolatait. A szorongással ugyanez a helyzet. Ha az aggodalmunk okát nem lehet megszüntetni (jelen esetben a kisfiam krónikus betegségét), akkor csak a gondolataink más irányba terelése működik. De hogyan? A minap hallottam egy egyszerű, mégis hatásos trükköt az ilyen esetekre, ami nálam nagyon bevált. Elmondom a lényegét:

  1. Ki kell jelölni egy napot és órát a „szorongás órájának”. Ez nálam a szombat este 6 óra lett.
  2. Ha ránk tör a szorongás bármikor máskor, azt mondjuk magunknak, hogy rendben, aggódhatunk ezen, de nem most, hanem majd szombat este 6-kor.
  3. Ha eljön a szombat este 6 óra, akkor általában már rég elfelejtettük, hogy miken is akartunk aggódni. Valószínűleg úgy fog eltelni az az egy óra, hogy eszünkbe sem jut, hogy most kéne szoronganunk 😊.

Mi történik valójában? Nem tiltást (pl. Ne szorongj!) fogalmazunk meg az agyunknak, amitől csak rosszabbodna a helyzet, hanem tulajdonképpen kijátsszuk a saját fejünket azzal, hogy engedélyezzük a szorongató gondolatot, csak nem a jelenben. Hasonlóan ahhoz, mint amikor egy kisgyereknek azt mondjuk, hogy megkaphatja a világító/sípoló (esetleg ragacsos) játékot, amit mindenáron akar, csak nem most, hanem a szülinapján, ha akkor még mindig szeretné, és közben abban reménykedünk, hogy mire eljön a szülinapja, addigra eszébe sem jut már a dolog, és új, értelmesebb vágyai lesznek. Ha ugyanezt a trükköt sikerül alkalmaznunk saját magunkon is, akkor már el is értük a célunkat, hiszen vissza tudunk térni fejben a valóságba, és meg tudjuk élni a jelen értékes pillanatait a múlton vagy jövőn való rágódás helyett. És hogy miért hagyja az agyunk, hogy „átvágjuk”? Mert valójában a szorongás rengeteg energiát emészt fel, és az agyunk minden tehermentesítésnek örül, tehát alig várja, hogy kicselezzük 😊.

Nem állítom, hogy ezzel a módszerrel minden gondunk egy csapásra megoldódik, de sokat könnyíthet a mindennapjainkon. Én is azért tudok jó érzéssel visszaemlékezni arra a kisfiammal töltött délutánra, mert eszembe jutott ez a kis trükk (amit egyébként Denaye Barahona-tól, egy neves amerikai pszichológustól hallottam), és a segítségével vissza tudtam magam varázsolni abba a gyönyörű tavaszi pillanatba, amiről egy fotót is készítettem, hogy mindig emlékezzek rá.

Kövi kommentárja

A szorongás a mi generációnk abszurd alapélménye, mert egyrészt szinte minden nap szorongunk betegségtől, munkahelyünk elvesztésétől, eladósodástól, nevetségessé válásától, környezeti katasztrófától, balesettől, bűnözéstől, háborútól stb., másrészt ezek bekövetkezésének valós kockázata lényegesen alacsonyabb, mint amilyen gyakran aggódunk miattuk. Relatív anyagi jólétben és fizikai biztonságban élünk, és nem állunk fegyveres konfliktusban más országokkal. Ezek a szorongásaink részint elvontak, közvetlen hatásukat nem nagyon érezzük, részint pedig konkrétak, személyesen megélt helyzeteinkből fakadnak, Gabika fent inkább az utóbbiakról írt. A  szorongás elrabolja sokszor a legszebb pillanatokat is, és nem származik az embernek haszna sem belőle, kivéve persze, ha politikus, vagy ha a filmiparban dolgozik, illetve kortárs költő. Ők tudják a szorongást a legjobban hasznosítani, erre épül a pályájuk, nekik éppen ezért nem javaslom a fenti trükköt, ők szorongjanak csak nyugodtan helyettünk is. (A kortárs költő barátaimtól ezúton kérek bocsánatot, hogy politikusokkal egy kalap alá vettem őket!)

HA TETSZETT EZ A BEJEGYZÉS, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!