Kisfiam, Ábika egy közel négyéves gömbvillám, aki az este közeledtével sem tud néhány másodpercnél hosszabb időre megállni. Egészen néhány héttel ezelőttig extrém sport volt vele a nap vége. Kergetni kellett az egész lakásban, alig lehetett rávenni a fürdésre, a vetkőzésre segítség nélkül nem is volt hajlandó. Aztán amilyen sokáig tartott a kádba beimádkozni, éppen annyira lassan lehetett csak kiimádkozni onnan. Ezután jött a “pizsamafogó”, amikor a nagy nehezen ráhúzott ruhadaraboktól azonnal megszabadult, meztelenül, sikongatva elszaladt, és kezdődött a tortúra elölről. Mire végre felöltözött a pizsamába, akkor a fogmosás még hátra volt, és arról sem engedte magát meggyőzni, hogy neki már tulajdonképpen az ágyban lenne a helye.

MIT LEHET TENNI ILYENKOR EGY KISGYEREKKEL?

1. Kérlelni, feldühödni a szófogadatlanságán, büntetéssel fenyegetni, még jobban feldühödni, hogy ez őt hidegen hagyja, kiabálni, összeveszni vele, megfogni és lefürdetni, miközben kapálódzik.

2. Jutalmakat, édességeket kilátásba helyezni, ha hajlandó megtenni, amit egyébként magától kellene.

3. Játékosan, mesés keretbe foglalni az egyes résztevékenységeket, hogy ezzel motiváljuk a gyereket.

Az első megoldás fizikailag és lelkileg is fárasztó, hosszabb ideig is tart és rossz lesz tőle a hangulat.

A második kicsit gyorsabb, de elrontja a fogait és nem jó az üzenete sem, hogy jutalmazzuk az elvárható minimumot.

Egyértelműen a harmadik a legkifizetődőbb megoldás, amihez ugyan kell egy kis leleményesség, megfelelő lelkiállapot, és ismerni kell a gyerek aktuális érdeklődési körét, de nem kell csodaszülőnek lenni, bárki képes rá. Az elmúlt hetekben kifejlesztettem néhány trükköt, vagy inkább rituálét, ami éppen ebben segít. Hatásukra a fürdetés és fektetés radikálisan leegyszerűsödtek, összecsapásokból teljes együttműködés lett, béke, szeretet, meghitt nyugalom jellemzi az estét, ráadásul időben elalszik a gyerek. Nem kell hozzá nyugtató sem nekem, sem Ábinak. 🙂

A SPORTKOMMENTÁTOR: FÜRDŐKÁDDERBI 

Amikor eljön az ideje a fürdésnek, átváltozom sportkommentátorrá és elkiáltom magam: “Figyelem, figyelem! Rövidesen elrajtol a nagy derbi a fürdőkádhoz! A közönség a favoritot élteti, aki már fel is állt a rajtvonalhoz!” Erre Ábi bármivel is legyen elfoglalva, eldobja a kisautót, vonatot, parkolóházat és rögtön szalad, odaáll a rongyszőnyegre, ahonnan indul a “verseny” és várja a rajtot! Az sem zavarja, ha egyedüli versenyzőként áll rajthoz, mert a nővérével még az iskolatáskáját pakoljuk. Sőt, így legalább biztosabb a győzelem. “Felkészülni, vigyázz, rajt! Elindult a verseny, a favorit rögtön az élre tör és szalad fel a lépcsőn, egyre közelítve a fürdőszobát! Már fel is ért az emeletre, ahol a következő akadály a vetkőzés! És már meg is szabadult a nadrágjától és zokniktól…” Amikor levetkőzik, akkor magától bemászik a kádba, eredményhirdetésre, nyereményekre sincs szükség, csak ünnepelni kell, hogy beért a célba.

A KÜLDETÉSFŐNÖK: “MANCS ŐRJÁRAT, AZ ŐRTORONYBA!”

Ábel jelenleg – más ilyen korú gyerekekhez hasonlóan – nagy Mancs Őrjárat rajongó. Én ezt a rajongást igyekszem a szolgálatomba állítani. Ez a mese a keret, amibe akár az egész esti feladatsor beleilleszthető fürdéssel, fogmosással, pizsamahúzással, ágyba kerüléssel együtt, de legjobban az utóbbi kettőnél vált be. Ha a Mancs Őrjáratot szóba hozom, azzal rögtön felkeltem az érdeklődését, valahogy így: “Ábika, Kaland-öböl bajban van, szükség van a segítségedre!” Ezután úgy kell tálalni minden feladatot, mintha az egy küldetés lenne. Egyrészt mindig közösen találjuk ki, hogy melyik “kutyit” milyen szorongatott helyzetből kell kimentenie, és az egyes ruhadaraboknak olyan különös tulajdonsága lesz, ami segít Ábelnek teljesíteni a küldetést. Például a Zuma nevű, motorcsónakos kutyus megmentésénél a zokni békatalpként működik, a hálózsák pedig motoros gumicsónakká tud alakulni, de ez is minden nap változik, együtt találjuk ki. A küldetéseket Ábelnek álmában kell teljesítenie, és csak az ágyából tud átkelni Kaland-öbölbe, így szívesen befekszik magától is, még kérlelni sem nagyon kell. Reggelente, ébredés után meg szoktuk beszélni a mentőakciót, amit természetesen eddig kivétel nélkül sikeres volt.

A HÁZIROBOT

Ez egy bármilyen helyzetben előhúzható joker-kártya, amit Ábi imád. Elkezdek robothangon beszélni és gépiesen mozogni, én leszek Házirobot, aki jelzi neki, hogy mi a feladat, és segít benne. Ő egy tanítható robot, akivel lehet gyakorolni például a mosolygást. Az állati cuki, ahogy Ábel megmutatja, hogyan kell mosolyogni, én meg persze utánozom. Annyira szereti Házirobotot, hogy néha az az érzésem, jobban meg akar felelni neki, mint a saját apjának. Ha például én a normális hangomon kérem, hogy húzza fel a pizsamáját, akkor továbbra is inkább elszalad, de ha hangot váltok és azt mondom: “Házirobot várja Ábelt! Segít Ábelnek pizsamába bújni!”, akkor azonnal odajön és úgy öltözik, mint egy kisangyal. Az a szuper Házirobotban, hogy hűséges játszótárs és jó barát, akit Ábi nagyon értékel, és ezt rendre ki is fejezi: “Házirobot, nagyon cuki vagy, szeretlek!”

TANULSÁG

Ezek viszonylag egyszerű ötletek, amikkel könnyedén sikerült egy kis tigris vasakaratából lufiőzikét hajtogatni. Nyugalmat és időt is nyertünk ezekkel a trükkökkel, nincs esti veszekedés és hamarabb elalszik Ábel is, mert nyugodtabban fekszik le. Hogy meddig lesznek hatékonyak ezek a megoldások, azt nem tudom, nyilván folyamatosan képben kell lenni, hogy mi érdekli a gyereket, és ahhoz kell kapcsolódni. Korábban pl. a Peppa Malac signáljára kapta fel a fejét, ha azt fütyültem, és a Zsoliról szóló rövid példabeszédekkel lehetett rávenni a fogmosásra. Ez mára meghaladottá vált. Az együttműködésre bírás titka a játékosság, amire persze időnként nehéz átváltani, ha már kezd kiborítani a gyerek viselkedése. De nagyon megéri mégis erőt venni magunkon, mert sokkal könnyebben fognak haladni a dolgok, és mi magunk is jobban fogjuk élvezni az egész folyamatot.

E trükkök sikerének valódi kulcsa nem is az, hogy a gyerek jobban szeret játszani, mint parancsokat teljesíteni, hanem, hogy a játékos megközelítésben mi szülők könnyebben egy hullámhosszra kerülünk a gyerekkel, ezáltal a helyzetben a partnerség dominál és nem a tekintély. Korral változik az együttműködésre serkentés receptje, ezt a nyolcéves lányunkon látjuk, de a ráhangolódás, együttérzés, humor nála is működik. És ha már itt tartunk, nem csak gyerekekkel szemben, hanem felnőttek között is sokkal nagyobb nyitottságra talál, mint a hatalmi pozícióból adott utasítás.

A fenti trükkök talán kicsit fiúsak, de lányoknál is működhetnek, csak ott adott esetben nem a robot lesz a megfelelő karakter, hanem valami tündér, manó, vagy bármilyen állat, és más meséket kell segítségül hívni. Ha kipróbáltad ezeket a saját gyerekednél, vagy akár régebb óta rutinszerűen alkalmazol már hasonló ötleteket, írd meg nekünk, neked mi vált be!

Emlékeztek még a Hupikék Törpikék kezdő nótájából arra sorra, hogy “De a törpök élete nem csak játék és mese! Hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz Hókuszpókról?” Valóban így van, a mi életünk sem csak játék és mese, és a gyerekek is nagyon hamar, néha túl hamar megtapasztalják az élet fájdalmait és küzdelmeit. De ha így is van, vagy pontosan ezért, miért ne szőjünk bele a mindennapi tevékenységeikbe egy kicsivel több játékot és mesét? Ezzel nem csak a gyerekek élete, de – garantálom nektek – a felnőtteké is egy picit varázslatosabbá válik.